24.

Nehezen, de sikerült leszedniük majd óvatosan felmentek rajta. Szerencsére oda is be volt kötve a világítás és ez megkönnyítette a keresésüket. Döbbenten néztek körbe hisz a padlás rengeteg dobozt és bőröndöt rejtett.

-Napokig tart, míg ezeket átnézzük.

-De muszáj Reb. Na essünk neki. Előbb a dobozokat. – és kihúztak egyet majd belenéztek, de csak régi ruhákat találtak benne. – Ez tiszta 80-as évek cucc. – kezdte Julie és felhúzta az egyik kabátot. – Na hogy áll?

-Nem a te stílusod.

-De jól néz ki. Hé lehet hogy ezek a cuccok még a CTN(Celebrate the Nunn)  időkből maradtak? A levelek is a 80-as évek végén íródtak és a festmény is akkor készült. – asszociált Julie mosolyogva.

-Igazad van. Áh remélem tényleg találunk valamit.

-Keressünk tovább. – és levette a kabátot majd visszatette a dobozba. Félre tolták majd jött a következő, de abban is csak ruhák voltak.

A tízedik ruhás doboz után Julie körbenézett és egy nagy barna bőröndöt vett észre elrejtve a dobozok mögött. Kihúzta onnan és elfektette. – Gyere, van egy érzésem itt minden benne lesz. – Körben ülték a bőröndöt majd Julie felnyitotta. Elcsodálkoztak mikor meglátták a tartalmát. Fotó albumok, könyvek és egyéb ritkaságok kerültek elő.

Reb felkapta a vaskos fotóalbumot és fellapozta.

-Ezt nézd. – Julie és elkezdte nézni és a képet mind a 80-as években készültek. Némelyiken jókat mosolyogtak majd megtalálták azokat a képeket, amiken rajta volt Annabella.

-Ezt nézd. Ez szerintem Annabella. – mondta Reb.

-Igen biztosan, ugyan azaz arc a haj minden. És nézd, hogy öleli H.P.-t mintha tényleg lenne köztük valami.

Minden kép persze magáért beszélt, de a lányok sok következtetést levontak.

Miután végignézték a képeket Julie a bőrönd alján talált egy közepes méretű barna bőrkötéses könyvet.

Fellapozta és az első oldalon ez állt.       

 „Emlékeim”

-Te lehet találtam valamit. – mondta Juliett és fellapozta a könyvet. – A mindenit ez egy napló. Figyeld a dátumot 1987. Október. 15. Péntek

-Mutasd. – vette át Reb és hangosan olvasni kezdte:

„Ma találkoztunk egy nővel, aki felajánlotta, hogy segít nekünk elindulni. Kicsit szkeptikusak vagyunk, mert nem ismerjük, és nem tudjuk megbízhattunk e benne. Bár szerintem nem fog átverni minket. Hisz holnap estére meghívott minket a házába hogy tartsunk neki bemutatót a zenénkből.

Elmegyünk és reméljük. hogy csak jó lesz.”

-Ennyi.

-Biztos van folytatás is. – vette át Juliett és elkezdte a következő bejegyzést olvasni.

„1987. Október 16. Szombat.

Éjjel 11 van és nem rég értünk vissza Annabella-tól aki egy hatalmas kastélyban él a város szélén. A hely olyan akár egy múzeum, rengeteg szobor és antikvitás található benne. De hadd kezdjem az elején. Egy hatalmas fekete limuzin jött értünk, hogy összeszedjen minket. Mikor odaértünk Annabella már várt minket lóháton. És micsoda ló volt igazi gyönyörűség. Bár nem értek a lovakhoz nagyon szép volt. Britt még fel is ült rá. Láttam, rajta hogy nagyon élvezi, hogy lovagolhat. Bár Annabella figyelmeztetett, hogy a ló kicsit makacs, de nem félt tőle.

Aztán jött a vacsora, ami fenséges volt nagyon finom bazsalikomos paradicsomlevest kaptunk. Isteni íze volt és a második pedig fűszeres sült hús tört krumplival és feta sajttal. Életemben nem ettem még olyan finomat, mint ott. Láttam Annabella-n hogy kitett magáért, hogy elkápráztasson minket. De a lényeg csak ezután jött. Kiderült, hogy Velencében született, tanult és művelt nő, aki remekül ért a művészetekhez. Imád festeni és ő maga is zongorázik és hegedül, amiről később még szólni fogok. Na tehát a vacsora után átvezetett minket egy hatalmas terembe, ami tele volt hangszerekkel. Szintikkel, dobokkal és mikrofonnal. Erősítőkkel meg sok kütyüvel. Rick és Slin csak kapkodták a fejüket. Néha Annabella-ra néztem és láttam ő is örül a mi örömünknek.

Miután bekapcsoltuk a hangszereket előadtuk neki a zenénket és láttam, hogy nagyon tetszik neki.

Ez felvillanyozott minket és tudtuk nyert ügyünk van. 10 órakor jöttünk el tőle persze limuzin hozott haza mindannyinkat. Nagyon jól éreztem magam és szerintem a többiek is. Remélem, hamarosan ismét találkozunk ezzel a nővel.”                

-Tehát így kezdődött minden. – mondta Reb. – Lapozz, bele hátha kitér valami másra is. – és a lányok tüzetesen átolvasták a naplót és az egyik bejegyzés választ adott mindenre.

Reb hangosan kezdte olvasni:

„1987. November 5. Szombat. Annabella kastélya

Hol is kezdjem. Nos igen ma elhatároztam hogy elmondom Annabella-nak mit érzek iránta. Bár tudom, hogy ő sokkal idősebb nálam és az anyám lehetne de…ő annyira szép. Igazi, előkelő hölgy. Egy olasz dáma.

Igen így hívom őt, de csak magamban.

Este 7 órára érkeztem meg hozzá, ő maga jött ki elém, hogy üdvözöljön. Ez meglepett, de boldog voltam. Ahogy mentünk befelé a kastélyba éreztem karját a vállamon, miközben beszélt hozzá.

Bent leültetett a társalgóban a kandalló mellé mire én kicsit félve, de bevallottam neki hogy szeretem, és hogy rajongok érte. Ő mosolyogva fogadta szavaimat majd elmondta, hogy nagyon tisztel ezért, hogy elmondtam neki, de azt is mondta, hogy köztünk nem lehet semmi. Ez megijesztett és aggódva mentem oda hozzá miközben azt mondogattam, hogy ez a kerttönk titka lenne, senki nem tudna róla. Tudtam, hogy ez hatni fog hisz mire befejeztem a mondanivalómat Annabella engedett nekem és hagyta, hogy megcsókoljam miközben szorosan tartottam a testét karjaim közt.

Attól a perctől kezdve nem volt megállás. Felajzottan és szerelmesen bújtam a karjaiba miközben lassan levetkőztettük egymást.

Tudom őrülten hangzik, de akartam őt és meg kaptam. Eddig csak egyszer voltam ilyen helyzetben, de az nem volt annyira élvezetes, mint Annabella-val. Ő tapasztalt volt, míg én nem, de ez nem zavarta őt. Türelmesen és mosolyogva vezetett be a testi szerelem mélyebb rétegeibe. Fantasztikus volt és csodálatos. Nem tudom más szavakkal kifejezni, de mintha egy éber álomban lettem volna. A gyönyör persze felemelő volt és csodálatos.

Boldogan és szerelmesen bújtam Annabella karjaiba, aki gyengéd simogatásokkal ringatott álomba. Reggel persze egyedül keltem, amin nem lepődtem meg. Egy levelet találtam az ágyon. Elhoztam, hogy legyen egy emlékem is erről az éjszakáról. Most a szobámban vagyok és írom ezt a bejegyzést. Ránéztem a levélre és abban reménykedek, hogy megismétlődik köztünk ez a dolog.”

A lányok egyik döbbenetből a másikba estek miközben olvasták végig a naplót. H.P. persze részletesen kitért mindenre még a nővére aggodalmaira is, aki rájött, hogy viszonyt folytat Annabella-val.

De a legszomorúbb az a bejegyzés volt mikor H.P. leírta hogy Annabella-t hogyan kapták el és verték bilincsbe.

1987. December 20. Szombat.

Vége. Ennyi volt. Még most sem hiszem el. Elvitték őt. Elvitték és én nem tudtam megmenteni. Azaz alak erős volt és mérges. Azt mondogatta, hogy Annabella megszegett egy törvényt és hogy ellenkezett. Mikor láttam, ahogy megüti mérges lettem és nekimentem az alaknak, aki rám nézett és azt mondta, hogy ebbe ne avatkozzak bele. De én odaálltam Annabella elé aki karjaival védve engem azt mondta hogy csak a szerelem beszél belőlem és hogy nem tudok semmiről.

Nem értettem mire célzott ezzel, de szándékomban állt, hogy megpróbálom őt megvédeni, de minden támadásom kudarcba fulladt. Az alak nagyon erős volt és megütötte az arcomat mire én 2 métert repültem jobbra. Zokogva figyeltem, ahogy bilincsbe veri Annabella-t, aki végig azt mondogatta, hogy szeret, és hogy vigyázzak magamra. Hogy majd eljön értem és minden rendben lesz. Én próbáltam talpra állni, de nem tudtam az ütés hatására szédültem, de a könnyeimen át is láttam, ahogy beteszik, őt egy fekete furgonba majd a kocsi beleveszik az éjszakába.

Azelőtt sosem sírtam úgy, mint ezen az estén. Ültem a földön és zokogtam. Nem érdekelt ki lát meg vagy akármi. Szomorú voltam és elkeseredett.

Vissza akartam őt kapni, de tudtam már nem tehetek semmit. Elvették őt tőlem és már sosem fogom újra látni. Az eset után egyből hazajöttem. Szerencsére a szüleim nem hallották, meg hogy itthon vagyok, így könnyeimet nyelve írom ezt a bejegyzést. Még most sem hiszem el, hogy elvették tőlem őt örökre. Vajon viszont fogom még valaha látni az én olasz dámámat?”

Ez volt az utolsó bejegyzés a naplóban.

Reb és Jule könnyes szemekkel néztek egymásra, de megtudtak mindent. H.P.-nek valóban viszonya volt Annabella-val. De ez a viszony veszélyes volt és ez miatt kellett a nőnek vezekelnie, amiről a levelek is szóltak.

A lányok persze most hogy mindent megtudtak rendet raktak a padláson, de a naplót és a leveleket maguknál tartották. Mikor lejöttek a padlásról sokkal jobban érezték magukat, hogy mindent tudtak. De választ még mindig nem kaptak arról hol lehet H.P.

Este 10 óra volt mikor hazaértek. Mielőtt lefeküdtek volna még felhívták D.J.-t aki nem tudott semmi újat mondani.

A lányok remélték, ha alszanak egyet sikerül valamit kitalálniuk, hogy megtalálják H.P.-t.