19.

Problémák és megoldások

3 év telt el Axel szépen teljesített az iskolában és hamar kivívta a tanárok és a gyerekek bizalmát és barátságát. Mindig szépen viselkedett. Szót fogadott és nem rendetlenkedett.

H.P. persze mindig ott volt mellette és segítette, ha kellet, de volt, hogy az osztálynak segített bizonyos dolgokban.

Ám mikor a fiú harmadik osztályba lépett felmerültek az első problémák. A matek nem ment neki a legfényesebben és ez a jegyein is meglátszott.

Minden más tantárgyból remek jegyei voltak, de a matek nem volt az igazi.

H.P. persze próbált neki segíteni, de a matek neki sem volt ez erőssége. Egyszer aztán egy októberi napon az osztályfőnök órák után mikor meglátta H.P. –t odament hozzá és félre hívta.

-Herr Geerdes beszélhetnénk?

-Persze. - A nő félre hívta őt a tanári asztalhoz és elkezdte miközben az osztálynaplót lapozta fel.

-Sajnos a kisfiánál problémák vannak a matekkal. Nem tud felzárkózni a társaihoz. Bár gondolom ön is segít neki…

-Igen asszonyom tudja, én mindent megteszek, de sajnos a matek nekem sem az erősségem ezért már keresem a megoldást a problémára.

-Értem és kérem minél előbb az osztások és a szorzások nem mennek neki. A szöveges feladatokban pedig nem tudja értelmezni az adatokat.

-Értem rendben Frau Hercz amint találok, megoldást értesítem önt.

-Köszönöm és elnézést hogy szóltam, de a fia érdekében tettem.

-Tudom és köszönöm. – H.P. visszament a fiához, aki némán ült a széken kabátban és sapkában és várta, hogy induljanak.

Mikor az apja mellé ért megszólalt.

-Csalódtál bennem ugye?

-Ezt miért mondod?

-Halottam mindent és én próbálkozok de… - H.P. halotta a fia hangján, hogy ha nem tesz, valamit sírni kezd. Ezért leguggolt mellé és a fülébe súgta:

-Jól van fiam semmi gond nincsen. Senki nem lehet tökéletes. És tudom, látom rajtad, hogy próbálkozol, de ami nem megy, ahhoz segítség kell és sosem szégyen segítséget kérni. Ne aggódj, megtaláljuk a megoldást. – és átölelte a fiát. – És ha attól félsz, hogy mérges leszek, rád tévedsz. Sosem tudnék haragudni rád erről te nem, tehetsz.

-Köszönöm apa. Te vagy a legjobb. – súgta a fiú az apja fülébe.

Otthon persze H.P. az interneten próbált meg megoldást találni aztán mikor már kezdte feladni eszébe jutott Hendrick.

Jól emlékezett mikor a férfi mondta neki, hogy korrepetáló tanárként dolgozik itt Hamburg-ban.

Felszaladt a mobil telefonjáért és kikereste a férfi számát, amit akkor sikeresen elmentett. Mikor megtalálta mosolyogva tárcsázta a számot. 3 kicsengés után beleszóltak:

-Igen tessék itt Hendrick Stedler beszél. – halotta H.P. az ismerős hangot.

-Herr Stedler jó napot. Hans Peter Geerdes vagyok emlékszik rám?

-Geerdes? Igen emlékszem az ön kisfiát mentettük ki a vízből.

-Igen jól emlékszik. Elnézést hogy zavarom, de szeretnék önnel beszélni, ha lehetséges.

-Természetesen most épp egy tanítványomnál vagyok, de 20 perc múlva végzek, utána találkozhatunk.

-Tökéletes. Tudja, merre van a Götting villa negyed?

-Igen.

-Strauss str. 23.  A kapuban fogom várni.

-Rendben ott leszek.

-Köszönöm és elnézést, ha zavartam.

-Nem zavart Herr Geerdes. Köszönöm a hívását. Viszontlátásra.

- Viszonthallásra Herr Stedler. – és bontotta a vonalat.

Axel kíváncsian lépett apja mellé, aki felkapta és megszólalt.

-Emlékszel még Hendrick-re és Simon-ra?

-Igen emlékszem.

-Hendrick hamarosan idejön. Elhívtam, hogy beszélgessek vele.

-Jaj de jó. És mikor érkezik.

-Olyan 30 perc és itt lesz. – Axel boldogan tapsolni kezdett majd felszaladt a szobájába, hogy rendet rakjon hisz feltett szándéka volt, hogy megmutatja Hendrick-nek az ő kis szentélyét.

Fél 6-kor H.P. kiment a ház elé a kapuba és látta, hogy egy fekete Opel típusú kocsi fékez le a járda mellett. A kormánya mögött felismerte Hendricke-t aki boldogan szállt ki és miután beriasztotta a kocsit megszólalt.

-Herr Geerdes.

-Herr Stedler. Örülök, hogy újra látom, jöjjön. – és bevezette a férfit a házba, aki elcsodálkozott az épület belső elrendezésén.

-Nagyon szép ház.

-Köszönöm. Jöjjön, kerüljön beljebb. – mondta H.P. miközben bevezette a férfit a társalgóba. – Megkínálhatom valamivel,

-Nem köszönöm. És minek köszönhetem, hogy felkeresett? – H.P. már elkezdte volna, mikor Axel ront be a társalgóba és szabályosan Hendrick karjaiba ugrik.

-Hendrick szia. – a férfi mosolyogva ölelte át a fiút.

-Szia Axel. Hogy te mekkorát nőttél amióta nem láttalak. Hány éves is vagy most?

-10 leszek jövő nyáron.

-Az igen és most hányadikos vagy?

-Harmadikos.

-Az igen. Gratulálok. – és kezet fogott a fiúval majd az ölébe ültette és folytatta. – Akkor Herr Geerdes miről szeretett volna beszélni velem,

-Igen nos a fiamnak problémája van a matekkal az iskolában és szeretném ha ön korrepetálná matekból. Természetesen jutalékot is kapna érte.

-Nos Herr Geerdes ez kedves öntől hogy rám gondolt és örömmel fogom a fiát korrepetálni.

-Axel te elfogadod?

-Hát persze. – ujjongott a kisfiú boldogan.

Akkor este megbeszélték, hogy Hendrick aki a határidő naplóját nézve a kedd délutánt és a csütörtök délutánt választotta 4 órától 5 óráig.

Az mindkettejüknek megfelelt és remélték, hogy minden rendben fog menni.