17.

30 perc múlva már ismét a lakosztályban volt, azon belül is a fürdőben, emberi külseje nézett vissza rá a tükörből. Meredten figyelte önmagát miközben arra gondolt miért pont őt választották. Sokszor feltette magának a kérdést, de sosem kapott választ. Még attól a személytől, sem aki erre a kárhozott életre terelte. Hazug és álnok módon. Miközben magához csábította. Hazug szavaival.

Hans dühös lett, de tudta ezen már kár rágódnia, megtörtént és már nem tudja visszafordítani. Megengedte a csapot és megmosta a kezét mikor hallja, hogy Chris kijön a szobából és egyenesen a fürdő felé tart. Felnézett és a tükörben meglátta a lányt, aki megdörzsölte a szemeit és megszólalt:

-Szia.

-Szia Chris. – nézett hátra a férfi.

-Mikor keltél fel? – kérdezte a lány kicsit álmos hangon.

-Nem rég és már a reggeli futásomon is túl vagyok. – hazudta a férfi.

-Az jó.

-Magadra hagylak. – szólt és kisietett a fürdőből. Chris csodálkozva nézett utána majd elgondolkodva nekilátott a reggeli rutinjának.

Nemsokára zuhanytól felfrissülve, parfüm felhőben lépett ki onnan. Hans addigra már öltönyben feszített a nagy egészalakos tükör előtt, amit a lány szóvá is tett.

-Csini vagy. – mondta és mögé lépett.

-Köszönöm. – fordult meg a férfi mire a lány a vállára tette a kezeit és folytatta.

-Mindig is odavoltam az öltönyös pasikért. Annyira szívdöglesztőek. – mondta és megpuszilta a férfit aki folytatta:

-Ugye ráérsz ma?

-Persze.

-Akkor jó ugyan is megyünk, veszünk neked ruhát a fogadásra és cipőt is, meg ami kell neked.

-Nem Hans hagyjad, nem kell megvenni majd, kölcsönzök egyet.

-Nem úgy van az. Ha az én partnerem leszel, gyönyörűnek kell lenned, izgatónak és szexisnek. – búgta a férfi.

Chris beharapta az alsó ajkát és megszólalt:

-Ahogy óhajtod. – és szenvedélyesen megcsókolta a férfit, aki eltolta magától a lányt és megszólalt:

-Az üzletek 9-kor nyitnak. Van pár dolgom, de addigra visszaérek. Addig készülj el rendben és 9-kor találkozunk lent a portánál.

-Rendben ott találkozunk. – és figyelte, ahogy a férfi felkapja az akta táskáját és egy mosolyt küldve felé kimegy a lakosztályból. Chris körbeforgott majd boldogan a levegőbe ugrott.

Boldogan kezdett készülődni és 9 előtt 10 perccel már a porta előtt állt a szálloda halljában. Figyelte a bejáratot és mikor meglátta Hans-ot odaszaladt hozzá és megszólalt:

-Gyors voltál.

-Tudom nos mehetünk?

-Aha. – és átfogva egymás derekát kiléptek a szállodából.

A következő napok sietősen teltek. Chris mindent megtett, hogy teljesen átalakuljon. Bár a külsejével sosem, volt gondja tudta ez mégis csak egy puccos fogadás lesz, és oda nem mehet akárhogyan. Minden napra jutott valami. Kozmetikus, manikűrös fodrász.

Ezek rendben is voltak, de a ruha választásnál sokáig hezitált melyiket válasszal. A ruha próbára Hans is elkísérte őt. A bolt a város egyik felkapottabb és legelegánsabb ruha üzlete volt. A lány csodálkozva nézte végig a kirakatban kiállított ruhákat és megszólalt.

-Ezek meseszépek.

-Tudom azért hoztalak ide. Itt minden meg fogsz találni ráadásul az üzlet vezetője jó barátom. Készséggel fog segíteni neked.

-Értem. – és beléptek az üzletben az egyik eladó mosolyogva lépett hozzájuk:

-Jónapot. Üdvözlöm önöket a Princess ruha üzletben.

-Jó napot Hans Peter Geerdes vagyok, és az üzletvezetőt keresem.

-Frau Engelhardt hátul van az irodában.

-Legyen szíves szólni neki tudja hogy jövünk.

-Máris kérem, itt várjanak. – és elment a hátsó részbe. Chris végignézte a ruhákat és mindegyik nagyon tetszett neki. Hans odalépett hozzá és megszólalt:

-Ez a darab nagyon jól néz ki.

-Igen csak a színe. Nem vagyok oda a liláért.

-A választékuk hatalmas lesz miből válogatnod. – de ekkor meghallották egy másik nő hangját:

-Egek ura nézzenek oda. Hans Peter. – hátranéztek és egy fekete hajú középkorú nőt vettek észre, aki mosolyogva ment oda hozzájuk:

-Cathrine örülök, hogy újra látlak.

-Hát még én te vén csataló. Régóta nem láttalak.

-Sajnos a munkám lefoglalja az időmet.

-Nagy kár pedig neked is van valamim ha úgy döntenél hogy bővítenéd az öltöny gyűjteményedet.

-Ígérem hozzád fogok jönni. – de ekkor a nő észre vette Chris-t és megszólalt.

-És a kis hölgy?

-Hello Chris Schröder vagyok. – nyújtott kezet a lány.

-Catherine vagyok. Örülök, hogy megismertelek.

-Szintén.

-Chris lesz a kísérőm az idei Ügyvédi fogadáson és gondoltam te talán tudsz segíteni, hogy, megtalálja a megfelelő estéji ruhát.

-A legjobb helyre hoztad őt. Gyere, lányom lássuk, mit találunk neked. – és hátra mentek a próbafülkékhez.

Catherine egy csomó ruhát felpróbáltatott Chris-el aki mindet megmutatta Hans-nak akinek néha igen csak fennakadt a szeme hisz a lány némelyik darabban igazi gyémánt volt. De végül a lány egy sötétvörös hosszú estélyi ruhánál döntött.

 Hans odament a lányhoz és megszólalt.

-Mesésen nézel ki benne.

-Tényleg?

-Igen. – és körbe forgatta a lányt, aki mosolyogva folytatta:

-Örülök hogy tetszik. Most már csak cipő kell és kiegészítők.

-Cipőben már gondolkodtam és ezt találtam neked. – folytatta Catherine és odaadott egy sötétszürke magas sarkú cipőt a lánynak, aki leült és felhúzta.

Chris magabiztosan állt fel és döbbenten tapasztalta, hogy pont olyan magas lett, mint Hans.

A férfi kezet csókolt a lánynak és megszólalt:

-Most már tökéletesen nézel ki.

-Még nem igazán.

-Chjris-nek igaza van, keresünk valami szép láncot és fülbevalót is.

Azt én szeretném kiválasztani Catherine. – szólt közbe Hans. – Addig csomagoljátok el a ruhát és a cipőt elvisszük.

-Rendben Hans gyere, megmutatom. Addig egy kolléganőm segít neked. Jeni kérlek, gyere ide. – 10 perc múlva a ruha és a cipő már egy dobozban pihent a pulton. Chris boldogan figyelte a dobozokat és arra gondolt remekül fog kinézni az estélyen.

15 perc múlva megjelent Hans és Catherine egy kis ajándék szatyorral miközben beszélgettek:

-Köszönöm mindent Catherine.

-Szívesen Hans és a szmokingot még a holnapi nap folyamán küldöm és persze a kiegészítőket is.

-Köszi még egyszer. Kedves vagy.

-Én köszönöm, hogy megtisztelsz a bizalmaddal. – és egy puszi társaságában elbúcsúztak egymástól. Hans átvette a nagy szatyrot, amiben a ruha és a cipő volt majd elhagyták az üzletet.

Chris arcán lehetett látni, hogy sok kérdés van a fejében így mikor visszaértek a szállodába megkérdezte:

-Hány ismerősöd van neked tulajdonképpen?

-Sok. Ugyan is én szeretem, ha van sok barátom és ismerősöm, akik bármikor hajlandóak nekem segíteni.

-Értem.

-Ez zavar téged? – kérdezte a férfi és odaállt a lány mögé, aki a padlót nézte.

-Nem csak furcsa. De végül is érthető menő ügyvéd, vagy aki sikeres és ügyes.

-Ezt hízelgésnek veszem. – fordította meg a lányt és az állát megfogva a szemeibe nézett. Chris elolvadt a férfi kék szemeitől melyek megbabonázták.

Érezte, hogy a teste megremeg miközben a szíve örült tempóban dobogni kezd a mellkasában. Sóhajtott és folytatta:

-Mit csinálsz te velem?

-Mégis mire gondolsz? – kérdezte a férfi mély bariton hangján és ajkait végighúzta a lány torkán miközben karját a lány derekára csúsztatta. – Az illatod, a hangod a közelséged. Teljesen megbabonáz. Gyönyörű vagy Chris. – búgta és felkapta a lányt.

Chris tudta mi fog következni és boldog volt, nagyon boldog. De még nem is sejtette, hogy hamarosan élete legszörnyűbb óráit fogja végigélni, ami egy életre nyomot hagy benne.

Péntek délután van, a lány már túl van a sminkesen és a fodrászon, akik eljöttek a szállodába, hogy ott csinosítsák ki. A műkörmös is hamarosan megérkezett, hogy a lánynak gyönyörű gyöngyház színű körmöket készítsen.

Hans eközben a másik szobában készülődött, bár benne volt, hogy átmegy és megnézi, hogy halad a lány, de nem akarta elsütni a meglepetést.

Épp a laptopján olvasgatott mikor kopogtak a szobája ajtaján:

-Gyere. – kiáltotta. Az ajtó kinyílt és belépett Chris, a ruha tökéletesen állt rajta, haja kontyba fogva ült a tarkóján. Arcán kevés smink volt, de arcát tökéletessé varázsolta. A férfi felállt és odament a lányhoz. Megfogta a kezét és megszólalt.

-Meseszép vagy.

-Köszönöm bár ez nekem annyira új.

-Majd megszokod. Gyere, odaadom a kiegészítőket. – és bevezette a szobába ahol az asztalon 3 bársony doboz hevert. Hans felnyitotta őket, az egyikben egy gyönyörű rubin vörös fülbevaló volt ezüst foglalatban.

Majd jött a gyűrű és a karkötő mely szintén rubin vörös színű volt. Ám a végére maradt a nyaklánc, ami felülmúlta Chris képzeletét.

Szintén ezüst foglalatban volt egy vörös kő fölfelé a kövek egyre kisebbek voltak.  

A lány csodálattal nézte a nyakláncot majd odasietett a tükörhöz és megnézte:

-Oh Hans ez csodálatos.

-Tudtam hogy tetszeni fog.

-Igen nagyon. – Chris szembefordult a férfivel és megcsókolta. – Köszönöm.

-Szívesen. Gyere, menjünk, a kocsi mindjárt itt van értünk.

-Nem a sajátoddal megyünk?

-Nem most, nem na, gyere. – Chris felkapta a kis táskáját mely passzolt a ruha színéhez és Hans társaságában elhagyták a lakosztályt. A szálloda előtt egy luxus Mercedes várta őket. A sofőr kinyitotta nekik az ajtót majd ő is beült és elindultak a fogadás helyszínére. Chris izgatottan szólalt meg.

-Remélem nem fogok semmit sem elszúrni.

-Nyugi minden rendben lesz.

-Ha valamit rosszul csinálok akkor…

-Csak tedd azt, amit megbeszéltünk. Mosolyogj, és azt mond, hogy a barátom vagy. A többi meg majd jön magától.

-Ok bízhatsz bennem. – és bólintott.

Mikor a kocsi lefékezett a lány már ki akart szállni ám Hans keze megállította. A sofőr nyitotta ki az ajtót majd kisegítette Chris-t a kocsiból, aki türelmesen megvárta, míg Hans is kiszáll és a férfibe karolva elindultak felfelé a vörös szőnyeggel borított lépcsőn.

A bejáratnál egy kidobó elkérte a meghívó kártyát és miután elolvasta megszólalt:

-Herr Geerdes üdvözlöm önt és kísérőjét az idei Fogadáson. Érezzék jól magukat.

-Köszönjük. Gyere Chris. – és beléptek. A lány elcsodálkozott hisz az épület ahol voltak gyönyörű volt. Hatalmas kristály csillárok lógtak lefelé. Mindenhol márvány és gránit építő elemek voltak.

Még nem voltak sokan, de Hans már észrevett egy két ismerős arcot. Ám őt is észrevették, aminek az lett a vége, hogy sorban mentek oda hozzá.

Chris mosolyogva mutatkozott be mindenkinek és remélte semmit nem fog elszúrni.

Ahogy telt az este a tömeg lassan töltötte meg a hatalmas termeket melyek egybenyíltak így könnyedén lehetett egyik helyiségből a másikba menni. Az ügyvédi kamara elnöke egy kis beszédet tartott majd mindenkit üdvözölt.

A fogadás folytatódott ám Hans egyik ügyvéd ismerőse nem akart leszállni Chris-ről akinek nem volt szimpatikus a férfi. A lány hiába ölelte át Hans-ot így kimutatva, hogy csak az övé ám ez nem tántorította el az idegen férfit, aki olyan fél 9 környékén telefonált egyet.

Chris és Hans sem sejtették, hogy itt még bajok lesznek. De élvezték a bulit, ami kellemes hangulatban telt. Bár a lányt sok férfi megnézte ő csak Hans-ra koncentrált.

Épp a parketten táncoltak a lágy zenére mikor az az idegen férfi, akit Hans is jól ismert odament hozzájuk és megszólalt.

-Hans drága barátom. Ugye nem bánod, ha felkérem a barátnődet egy táncra.

-Nos Dirk ha Chris elfogadja…

-Igen elfogadom. – a lány kényszeredett mosollyal az arcán kezdett táncolni Dirk-el aki elkezdett udvarolni neki.

Hans a háttérbe húzódott és figyelte őket.

Chris érezte, hogy Dirk valamit akar tőle ez az arcán meg is látszódott és a szavai is ezt sugallták:

-Tudja mit nem értek kisasszony? Hogy egy gyönyörű nő, mint ön hogy találhatta meg Hans-ot?

-Egyszerűen uram. Hans segített nekem és én viszonoztam neki a segítségét azzal, hogy vele jöttem el ide.

-Szóval csak barátság van maguk közt?

-Igen az.

-Akkor talán tehetek egy próbát, hogy közelebbről is megismerjem kegyedet. – Dirk a kezét lassan a lány fenekére csúsztatta, aki dühösen eltolta magától és férfi és kiakadt:

-Maga ne fogdosson engem. És felejtse el, hogy bármit is akarok egy ilyen féregtől, mint maga.

-Oh valaki nagyon ingerült. – de ekkor Hans lépett Dirk mellé és diszkréten ezt mondta neki:

-Hagyd békén őt vagy kórházba juttatlak. Ő nem az a könnyűvérű nő, akire te vágysz.

-Nyugi Hans csak…

-Semmi csak. Most fogod magad és eltűnsz innen vagy én foglak eltüntetni.

-Rendben megyek is. – Dirk dühösen hagyta ott őket mire Chris megszólalt:

-Szemtelen fráter. Levegőznöm kell.

-Gyere kimegyünk a teraszra. – és megfogva a lány kezét kivezette a hatalmas ajtón, ami egy kis teraszra nyílt. Chris a mellkasához kapott és megszólalt:

-Bocsánat ha jelenetet rendeztem.

-Nem rendeztél azt nyugi. Senki nem vette észre. Diszkrét voltál és egyenes. Dirk mindig az a nőcsábász típus volt.

-Olyan az agyam helyén is farkamat hordom típus? – Hans harsányan felnevetett és folytatta:

-Igen olyasmi. – de ekkor az elnök lép oda melléjük.

-Hans.

-Elnök úr.

-Gratulálok a legutóbbi sikeres ügyéhez. Remek volt.

-Köszönöm elnök úr én a legjobbat és a legtöbbet hoztam ki magamból.

-Mint mindig. Beszélhetnék önnel 4 szem közt.

-A partnerem előtt nincs titkom. – fogta át Hans Chris derekát.

-Ez most fontos. – a férfi a lányra nézett, aki megszólalt:

-Menj csak nyugodtan én még itt maradok kicsit.

-Rendben sietek vissza.

-Ok. – és egy puszit adott a lánynak, aki figyelte a két férfit, ahogy belevesznek a tömegbe. Chris megfordult és elnézte az esti égboltot mikor valaki hátulról egy kloroformmal átitatott vattát nyomott az arcához, amitől a lány egyből elájult.

Az illető Dirk volt, aki felkapta a lány eszméletlen testét és kisietett a hátsó bejáraton ahol egy fekete Chevrolet állt a motort járatva.

Dirk betette a lány testét a csomagtartóba majd egy ragasztószalaggal összekötözte a kezeit és a lábait majd a szájára is tett.

Lecsukta a csomagtartót és beült az anyós ülésre és bólintott mire a sofőr elindult. Dirk elővette a mobilját és tárcsázott.

Három kicsengés után meghalja Fred hangját:

-Sikerült?

-Igen a csaj itt van velem.

-Ugye nem bántottad?

-Nem dehogy is csak elkábítottam.

-Kitűnő. Tudod hova kell hoznod.

-Igen tudom, máris ott vagyunk. – és bontotta a hívást.

Eközben Hans már ismét a terasz felé tartott ám megdöbbent mikor a lányt nem látta sehol. A termekben is körbenézett, de ott sem találta.

Végül feladta a keresését és visszament a teraszra ahol megérezte a kloroform illatát, ledöbbent és ismét körbeszaglászott. Felismerte Chris illatát ám Dirk-ét is felismerte.

Dühös lett és remélte semmi nem komoly nem történt. Megijedt és azt kívánta, hogy megtalálja, a lányt ám nem tudta merre induljon.