-Félre!- Lökte  az orvosokat arébb Jack, és az ájult baránőjéhez térdelt, és hirtelen meg is nyugodott, de a mosolyát visszatartotta.- Engedjenek, kórházba viszem.

-Várja meg a mentőket!- Javasolta az egyik orvos.

-Arra nincs idő, a kocsiért visszajövök.- Mondta Jack, és a Chevrolet Impala hátsóülésére ültette Raveenát, majd a kórház felé vette az irányt.- Most már felülhetsz kicsim.- Mondta pár perc múlva.

-Na végre. Ez azért fájt.- Ült fel Raveena, és Jack mellé mászott.

-Megijesztettél. Azt hittem lelőttek.

-Le is lőttek! Kősóval. Ami nem öl, de irtózatosan fáj.

-Láttad ki volt?

-Nem tiszta a kép, hirtelen történt. De valami volt, és nem valaki

-Igaz, Kölnben nagyon elszaporodtak a vámpírok, démonok, gonosz szellemek és a mutánsok.

-Gén mutánsok vagy a Chipesek? Mert az egyik gonosz a másik nem.

-Mind kettő. A gond az, hogy egyre nehezebben tudjuk a munkánkat elkülöníteni a Vadászattól.

-Tudom ráadásul Dean és Sam is padlón van az apjuk halála miatt, ezért nem rántgathatjuk ide őket. Tudod, aki rámlőtt. Vörös volt a szeme. Arra gondolok, hogy a kórházban mint ápolt van, és így könnyen segíthetett megszökni annak a másiknak.

-Szerintem vedd elő apád naplóját.- Fékezett le az őrsnél Jack.

-Menjünk az irdámba. Azzal Ravy kiszállt, és körülnézett, amjd felnyitotta a csomagtartot, ami tele volt különböző fegyverekkel, kevett egy régi kapcsos naplót, és le akarta csukni a csomagtartott, de Shal ebben megakadályozta.

-Shalimar!- Rémült meg Raveena.

-Elmagyaráznátok, hogy a kocsit csomagtartója, miért van tele vadászathoz szükséges felszereléssel?- Kérdezte kedvesen a lány. Raveena és Jack belenyugodva egymásra nézett, és úgy döntöttek ideje elmondani, hogy mi is a családi vállalkozása mind a Kilmartin, mind a Twain családnak.

Mit akar pont tőlem? - kérdezte Melinda miután betuszkolták a kocsiba.
-A bátyád juttatott engem oda ahol eddig voltam elvesztettem a barátnőmet most szenvedjen ő is veszítsen el valakit.
-És miért rám gondoltál? - kérdezte Melinda sírva.
-A tesója a legközelebbi hozzátartozója. Egy kis utánajárás segített cicababa.
Na erre a cicababára Melinda nem tudott reagálni csak sírt a maga módján.

Az örs parkolójában ott volt Hotte is, mivel Shal - lal elindultak megkeresni Prue-t miután a férfi elmesélte, hogy egy másik vámpír megölte a lány vőlegényét majd őt magát vámpírrá tette és hogy a lányát elrabolták a mutánsok. Ahogy Raveena és Jack elmesélték, hogy ők "szörnyölők" Hotte és Shal háta mögött a sötétben megjelent Prue. Először mindannyian megilyedtek, mivel nem tudták, hogy ki az, ezért Jack felkapott egy fegyvert és felétartotta.

-Nem kell félnetek! -szólt egy morgó női hang s az árnyékból kilépett Prue.

Tisztán kivehető volt az arca s látszott, hogy már ölt. Jack továbbra is a lányra fogta a fegyvert, mert attól tartott, hogy mégis csak tenni fog valamit. Shal és Rav döbbenten látták, hogy az a lány, akit úgy ismertek meg mint egy gonosz kis angyalt, aki segített ha kellet hiába nem is akart most egy gyilkológépnek néz ki. Hotte már nem tudott min meglepődni ő csak állt és nézte a Prue-t, hogy most mit fog tenni...

Eközben Alida az őrsön ült, összehúzta magát a széken miközben karjaival átfogta magát.

Érezte hogy a hideg átjárja a testét amitől megborzongott.

Felállt és besétált a konyhába ahol talált egy bontatlan dobozos light kólát a sok üveg közt.

Felbontotta és beleivott mikor észre veszi hogy valaki áll az ajtóban, letette a dobozt és megszólalt:

-Segíthetek? - az idegen közelebb lépett hozzá és megszólalt:

-A férfi akivel a tegnapi bulin voltál..

-Semir-re gondol?

-Igen rá. Ő más mint aminek mutatja magát, ne feledd. A múltja sok titkot rejt de ezeket neked kell felkutatnod.

-Mégis mire gondol?

-Majd meglátod csak  arra kérlek óvatosan. A Gerkhan familly-a régóta létezik. -  az idegen megfordult és már ki akart menni mikor visszafordult a lányhoz és átadott neki egy közepes nagyságú medaliont ami egy furcsa címert ábrázólt. - Ezt kérlek add át neki és mond meg neki ezt:Bir Gerkhan Ebediyen Hayat Dolu. -  Alida megpróbálta megjegyezni a furcsa szavakat ám mire feleszmélt az idegen már nem volt ott.

Kilépett a konyhából és megnézte a medált vagy mit majd maga elé mondta:

-Mit akar ez jelenteni? - és  zsebre vágta  majd kisietett az irodából.

A parkolóban beült a kocsijába  és hazament hisz eszébe jutott az a sok poros doboz ami a padláson volt. Tudta azokat a dobozokat Semir nagy becsben tartja és senki másnak nem egnedte hogy hozzányúljanak.

Alida remélte hogy sikerülni fog belenéznie azokba a dobozokba.

Raveena nem akart hinni a szemének. Csak nézett Pruera, akit nagyon megkedvelt, mikor segített neki elkapni néhány hete az örök ellenségét. Fájó szívvel vette elő a fegyverét, és Shal felé nyújtotta.

-Kösz nem kell fegyver, meg van a magam módszere.

-Tudom, de fő a biztonság. Jack is meg tudja magát védeni, mégis fegyvert fog.- Magyarázta Raveena. Shal magában megjegyezte, persze, hisz ő telekinetika, és látomásokon kivül nincs más képessége... még.

-A golyó úgy se fog rajtam.- Mondta Prue.

-Tudjuk, nem is azzal van töltve a fegyver.- Válaszolta Jack.

-Persze, aki Winchester rokon az tud ilyenket.

-Te honnan tudsz erről?

-Járnak a hírek.

-Prue nem bántunk, ha te bántasz minket.- Mondta kedvesen Raveena.

-Ha akarnátok se tudnátok.- Biztosította Prue a lányt.

Shalimar nem igazán merte használni képességeit Jack és Raveena elött.Félt ha megtudják mi is ő igazából meg akarják majd ölni,hiszen ahogy elmesélték szörnyölök.Mindenki látta rajta egy kicsit megijedt.Rav és Jack értelmetlenül néztek egymásra.Egyedül Hotte értette miért viselkedett így Shal.Prue pedig ezt a helyzetet kihasználva elmenekült.

Prue után csak egy cetli maradt, amit Raveena felvett és elolvasott:

-Segítsetek!

-Nem akar tovább vámpír lenni! Segítenetek kell! -mondta Hotte.

Shalimar, Raveena és Jack elhatározták, hogy mindent megtesznek, hogy segítenek a lányon. Eközben Tom eltűnt húgát kereste. A fickóról, aki megszökött a pszihiátriáról kiderült, Tom zárta be oda és, hogy a neve Reinhard Haussmann.

-Ha baja esik Melindának kitekerem a nyakát Haussmann! -mondta magának, dühösen Tom miközben felhajtott az autópályára.

Ekkor egy halk női hang Tom fülébe súgott:

-A gyerekek nem hallnak meg.

Ahogy a férfi körbenézett senki nem volt az autóban.

Köln városát kezték ellepni a furcsa dolgok, amiket már senki sem értett. Senki sem sejtette, hogy mi vár a világra.

Alida eközben megérkezett a házukhoz.

Leállt a kocsival az udvarban és besietett a házba, egyenesen a padlásra ment ahol félhomály fogadta.

Visszasietett egy zseblámpáért majd ismét fel a padlásra.

Felkapcsolta a zseblámpát és körbevilágított, hamar megtalálta a dobozokat hisz azokon volt a legkevesebb por.

Odament és leguggolt elé majd lassan levette az elsőröl a tetőt.

Az első dolog ami a kezébe akadt egy nagy bőrkötétses könyv volt, amin ugyan az a minta díszelgett mint a medálon.

Fellapozta ám sajnálattal vette észre hogy a könyv lapjaira török nyelven írtak valamit.

Alida ebből nem értett semmit így sajnálattal visszarakta és egy kisebbet vett a kezébe amin szintén rajta volt az a minta.

Ám ennek a tartalma már német nyelven volt írva.

Beleolvasott és ami ott állt a lapokon döbbenettel töltötte el a lelkét.

"Még most sem hiszem el hogy tényleg átkozott a családom.Én is az vagyok egy a 10 férif közül kiket ért az átok.Utálom és a legrosszabb az egészben az hogy a vér utáni szomjúságom egyre jobban elhatalmaskodik rajtam. már nem elég az egy áldozat már 3-nál tartok.

Miért pont az én családom?Miért.

Alida ledöbbent mert látta hogy e sorok írója az ő vőlegénye.

E sorokat írta Semir Gerkhan

A lány leült a földre és ezt mondta maga elé:

-Miért nem beszélt nekem erről? Hát ennyire nem bízik bennem? - és bekönynesedett a szeme.

Eközben Semir is hazaért és mikor belépett a házba megszólalt:

-Alida itthon vagy? - a lány meghalotta Semir hangját és válaszolt:

-Igen itt vagyok a padláson. - Semir felsietett ám mikor felért látta hogy mennyasszonya az ő régi naplóját tartja a kezében.

Alida rá sem nézve megszólalt:

-Miért nem mondta el mi is vagy valójában? Vagy voltál? - a hangja sírástól akadozott - Hát ennyire nem bízol bennem?

-Alida kérlek hallgass meg. - kezdte Semir és odament Alida mellé és leült. - Már nagyon régen volt azóta levetettem magamról igaz sokáig tartott míg sikerült de bégre normális ember lehetek. Nem pedig egy vérszívó szörnyeteg aki éjjszakánkénk vért iszik ártatlan emberekből. El akartam felejteni azt a korszakot, és ezért is rejtettem el ezeket az íratokat.

-De akkor is elmondhattad volna nekem, ha szeretsz....

-Szeretlek de nem akartalak ezzel untatni mert attól féltem elhagysz. - Alida Semir felé fordult és megsimogatta az arcát.

-De hogy hagynálak el hisz én is szeretlek. - és gyengéden megcsókolta a férfit.

Mikor elhúzódtak egymástól Semir a földre nézett és észrevette a medált, döbbenten felvette és megkérdezte:

-Hogy került ez hozzád?

-Ma hajnalban miután ti elmentetek megkeresni azt az őrültet egy férfi lépett oda hozzám és ezt adta meg mondott valamit török nyelven valami Bir Ebediye Gerkhan vagy ehez hasonlót nem értettem. - Semir felállt és megszólalt:

-A rohadék hogy volt mersze..

-Te tudod ki volt az?

-Igen Erman volt az. Az első akit megátkoztak akinek köszönhetően a családomban minden 50. évben születik egy fiú gyermek aki örökli a vámpírok képességeit. - alida talpra ált és megszólalt:

-Most mit fogsz tenni?

-Ha lezártuk ezt az ügyet megkeresem és számonkérem tőle mit keress itt. - és kézenfogva a lányt lementek a padlásról.

Kimentek a házból, bezárták és beültek Semir kocsijába és visszasietek az irodába.